A hágai Nemzetközi Bíróság előtt kellene felelnie Romániának a Tisza és a Duna szennyezéséért, jelentette ki Braniszlav Brazics jugoszláv környezetvédelmi miniszter. A lapzárta előtt érkezett hír szerint azt követően fogalmazta meg fenti véleményét, hogy a nagybányai eredetű ciánszennyeződés a hét végén óriási ökológiai károkat okozott a Tisza szerbiai szakaszán is, majd a Belgrádtól 50 kilométerre északra lévő beömlési ponton átjutva bekerült a Dunába is. A jugoszláv tárcavezető kijelentette: Zentánál, Adánál, Óbecsénél és Törökbecsénél több tonna döglött halat gyűjtöttek össze a Tiszán, s minden jel arra utal, hogy a folyó ezután évekre halott lesz. /Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 14./
2006. július 18.
Megrendezték az első délvidéki nemzeti tábort Palicson, ahová az Egyesült Magyar Ifjúság hívta a fiatalokat. Palicson, a Szabadka melletti fürdővároskában történt talán a legtöbb magyarellenes támadás, itt ugyanis nagyon sok idegen szerb bevándorló telepedett le a délszláv háború után. Az aracsi pusztatemplom, a tatárjárás előtt épült bencés kolostor maradványa mára Délvidék szimbóluma lett. A topolyai Sarlós Boldogasszony templom Délvidék legnagyobb katolikus temploma, Törökbecse temetőjében pedig áll az 1848–49-es forradalomra emlékeztető Hungária-szobor. Az Egyesült Magyar Ifjúság rendezvényén kizárólag Délvidékről esett szó, a Vajdaságról nem. A Vajdaság kifejezés a terület szerb közigazgatási nevének (Vojvodina) magyar visszafordítása. Sajnálatos, hogy a délvidéki négy magyar párt közül három – kivétel a Magyar Polgári Szövetség – vajdaságinak nevezi magát. A táborban, melynek védnöke Becsey Zsolt fideszes európai parlamenti képviselő volt, az előadók között volt Wittner Mária halálraítélt szabadságharcos, parlamenti képviselő, aki ötvenhatos élményeiről és a megtorlásról mesélt. A fiatalok a rovásírással is megismerkedhettek Friedrich Klára és a Demokrata munkatársa, Szakács Gábor irányításával. Matuska Márton újvidéki író, újságíró és egy fiatal történész, Forró Lajos előadást tartott az 1944–45-ös délvidéki vérengzésekről, melyekben negyven-ötvenezer magyart mészároltak le a szerb partizánok. Matuska Márton leszögezte, a szerbekkel ellentétben a délvidéki magyarság számára 1941 húsvétja volt a felszabadulás, 1944-et pedig újbóli megszállásként élték meg. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szaktudós, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának tagja és újvidéki kollégája, dr. Bozóki Antal a magyarság jogvédelmének lehetőségeit vitatták meg. Szó esett a magyar élet legalapvetőbb kérdéséről, a népesedési helyzetről, Vincze Gábor történész pedig a történelem egyik ismeretlen epizódjáról, a ma is Magyarországhoz tartozó Deszken helyi szerb partizánok által elkövetett gyilkosságokról emlékezett. Az Egyesült Magyar Ifjúság is bemutatkozott a táborlakóknak. Maurer Oszkár elnök, Strahl Zoltán alelnök és a testvérszervezet Erdélyi Magyar Ifjak elnöke, Soós Sándor beszámoltak tevékenységükről és hitvallásukról. Andrási Attila, a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke és Rácz-Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke kemény szavakkal ostorozták a legnagyobb délvidéki magyar pártot, a Vajdasági Magyar Szövetséget. A hallgatóság megismerhette annak a temerini verekedés részleteit, melynek következményeként öt magyar fiatalt összesen hatvanegy év fegyházzal sújtott a szerb bíróság. Két évvel ezelőtt egy részeg szerb férfi öt magyar fiatallal is összetűzésbe került, s ezek alaposan helybenhagyták. A fiatalokat gyilkossági kísérlettel vádolták, noha nem is mind ismerték egymást előtte, s az eljárás során számos törvénytelenség történt, az anyanyelvű beszélők megtiltásától kezdve bizonyítékok meghamisításáig. A magyar fiúk végül súlyosabb büntetéseket kaptak, mint a Hágában tömeggyilkosságokért elítélt szerb háborús bűnösök némelyike. A példátlan ítéletet a semmítőszék is helybenhagyta. A szerb jogrendre jellemző, hogy a temerini fiatalokat elítélő bíró azóta maga is börtönbe került korrupció miatt, de rács mögött van az a szerb férfi is, akit a magyar fiatalok megvertek. Őt fegyveres rablásért ítélték el. Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állandó bizottságának jegyzője az erdélyi és a délvidéki autonómiatörekvéseket hasonlította össze, megemlítve, hogy Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja még csak föl sem vetette az önrendelkezést. Fellépett a székelyföldi TransylMania, ők először játszottak Délvidéken. /I. Gy.: Nemzeti tábor Palicson. Éledő Délvidék. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 18./
2007. szeptember 5.
Barót számára eddig csak Párkány jelentette a Magyarországon kívüli egyetlen kapcsolatot. Most Törökbecse meghívására Nagy István baróti polgármester meglátogatta a vajdasági kisvárost.,,Törökbecse tizenháromezer fős város, lakosainak mintegy húsz százaléka magyar. Ottlétünk három napja alatt küldöttségünk tagjai elég szoros barátságokat kötöttek, így kijelenthetem, hasznos lenne, ha megkötnénk a testvérvárosi szerződést, hiszen a feladatokhoz való hozzáállásból és vitalitásból is tanulhatnánk tőlük” – mondotta Nagy István. /Hecser László: Barót Vajdaságra tekint. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./
2008. május 26.
A Barót Napok rendezvénysorozata alkalmával átadták át a díszpolgári elismerést Györgypál Lajos nyugalmazott tanárnak – aki 1952 óta megszakítás nélkül tanítja románra, latinra és móresre a nebulókat –, Kászoni Zoltán halbiológusnak – aki szerte a nagyvilágban öregbítette szülőhelye nevét – és Surján József zirci gyógyszerésznek, aki a rendszerváltozás után elsőként kezdeményezte, hogy a két kisváros lépjen testvérszövetségre. Eljöttek a testvérvárosok küldöttségei, eljött a szerbiai Törökbecse küldöttsége is, amellyel a helybéliek megállapodtak, hivatalosan is megkötik a testvérvárosi szerződést. A városnapokra időzítve az RMDSZ avatta fel azt a kegyhelyet, amellyel a köpeci szénbányákban 1950-től napjainkig életét vesztő 66 bányásznak állítottak emléket. Az MPP pedig a református templom falán az első világháború végén Baróton létrehozott és Erdély megmentésének utolsó lehetőségeként fellépő Székely Hadosztály emlékére helyezett el bronztáblát. Az idei városnapok Kovács Kati fellépésével ért véget. /Benkő Levente: Felejthetetlen kampány. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./
2009. július 22.
Nem használhatja hivatalosan magyar anyanyelvét a vajdasági Törökbecsén (Novi Becej) a három vajdasági magyar párt által létrehozott Magyar Koalíció két képviselője a községi képviselő-testületben. A magyar képviselők nem kapják meg magyarul a képviselőtestületi anyagokat, ezenfelül a testületi ülések kizárólag szerb nyelven folynak. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége több mint tíz évig pereskedett a törökbecsei önkormányzattal, hogy a városhoz tartozó járásban található falvak magyar neveit is használhassák. 2008 júniusában az önkormányzat ezt elfogadta, de máig adós maradt az alkalmazással. /Nyelvi gondok a vajdasági Törökbecsén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./
